Így Szeretlek
Írta: nevezetlen Dátum: November 07 2011 20:53:08
V
Átok rád, és égjél. Piros tűzrakáson.
Piros pipacsot kapsz, hogy melleidbe vájjon.
Enyém az a virág; mérges minden szirma.
Lehoz téged hozzám. Ide, a pokolba.
Teljes hír
Szeg nélküli gránát vagyok Isten szemeiben,
Tagjaimon villám ragyog a vég nélküli térben,
És szikrát-parazsat ont éneklő fájdalmam,
Fölgyújtja az űrt is mind, amerre jártam.
De nem jártam, mert égtem. Minden porcikámban.
Tövis vagyok szín hús fehéres ínjában.
Körmöm alatt vérfolt, s szakadt bőrcafatok.
Kötél nyakam körül, amint megfordulok.
Szőkül már a világ, lángol minden erem;
Mit szemed látványa szül: gyűlölséges verem.
Bár nincsen kín-vajúdás, nincsen ami fájjon,
Mégis gyilkolnom kell szenvedésre vágyón.
Átok rád, és égjél. Piros tűzrakáson.
Piros pipacsot kapsz, hogy melleidbe vájjon.
Enyém az a virág; mérges minden szirma.
Lehoz téged hozzám. Ide, a pokolba.
Kihajtott bordáim rácsos kisablakán,
Gránátszeget hagyva maró maga után.
Mézes patak vagyok az Ördög kertjében,
Mohát öntözök holtak szemgödrében,
Simításom és mosolyom fekélyt nyílanak,
Zuhanj üvöltve, s ne félj: én elkaplak.
Oldódjunk hát együtt buzgó lávatóban,
S míg merülsz föléd hajlok pára alakomban.