Boldogságról
Írta: kranczbela Dátum: November 08 2011 17:59:15
V
Segítjük egymást, toljuk a másikat
buzdítjuk, ha fáradtan megroskad.
Nézz mindig a fénybe! - sose a sötétbe
az csupán elnyel, míg ez felemel!
De csak, ha vége?
Teljes hír
A boldogság súlya
Vékony a boldogság, tavaszi jéghártya
könnyű, akár a lepke szárnya.
Gyönyörű, mint a szivárvány hídja
amíg egy villám szét nem szakítja.
Ha egyszer beszakad, sár lesz belőle
a gyűlölet húz, mindent a mélybe.
Akkor már oda a fény, a boldogság
marad a magány, a sivárság.
Bukdácsolunk csupán, önnön mocsarunkban
miközben vágyunk a fényre vissza.
Hol könnyű volt a léptünk
boldog az életünk
nem kellett a nyomort
magunkkal cipelnünk.
Kértem már Fortunát, egy kicsit segítsen
a rengeteg súlyból, egy keveset levegyen.
Ám ő úrinő, egy lusta céda
a bőség szaruját, csak gazdag felé nyitja.
Így, továbbra is, csak magunkra számítunk
a terheket visszük, bár nehezen cipeljük.
Azért a fény felé, egyre törekszünk.
Segítjük egymást, toljuk a másikat
buzdítjuk, ha fáradtan megroskad.
Nézz mindig a fénybe! - sose a sötétbe
az csupán elnyel, míg ez felemel!
De csak, ha vége?
Pécs, 2011