Már nem tudom, mért kezdtem el,
de elkezdtem, mert kell…
A kényszer zúgott fel bennem,
vagy másik ősi jel?
A sürgetés, a vágy szava
mozdította kezem
vagy régi félsz pillanata
bújt elő lelkemben,
hogy nincs tovább, hogy nincs idő,
hogy holnap vége lesz,
de előbb még neked, neki,
meg kell, hogy írjam ezt…?!
S jöttek szavak, sorok, zenék,
áradón, mint patak,
s míg kortyoltam, a gát voltam,
melyben elakadnak….
Hömpölygött, zúdult végtelen,
hogy teltek a lapok,
s kényszertől, szótól részegen
ma sem nyugodhatok.