Szivárványt építettem...
Írta: Hullocsillag Dátum: Január 04 2012 07:57:43
V
Mert szivárványvirág növesztett szirmot bennem,
És éltette bordáim alatt az új ritmust:
Mikor – eső által árván, oly elveszetten,
Megláttam szállni a szivárványszín pegazust.
Teljes hír
Zúgott zordon zivatar száz meg száz napon át,
Szürke felleg ölelte át az égbolt kékjét,
S elmosta lassan halk léptem minden lábnyomát;
Béklyóba verte a bennem dobogó békét.
Elvesztette színeit a kristálytiszta táj,
S a monoton kopogás lett fakó gyászdala.
Napfény nélkül a száraz húsú szív – ott benn – fáj...
Ám megnyílt hirtelen a felhők tömör fala.
Az ég újra azúr volt: mint ékkő csillogott,
A hűs esőt felszárította a meleg Nap,
És mint bűverejű boltív, akképp ragyogott
A százezer színben égő szivárvány-fonat.
A teher vállaimról: vasmadár, tovaszállt;
Simogatta arcomat a színekben dús ég,
Szaggatott lelkem újra boldog gyermekké vált,
Éreztem, megint: többé nincsen kezdet és vég,
Mert szivárványvirág növesztett szirmot bennem,
És éltette bordáim alatt az új ritmust:
Mikor – eső által árván, oly elveszetten,
Megláttam szállni a szivárványszín pegazust.