Létében meg csalattatva,
nem lesz a bűn eszköze!
Áldozattá lévén sorsa,
s mostoha az élete! -
Stigmájától így szenvedvén,
nehéz az ő keresztje!
Kigúnyolván és megvetvén,
nevetség a bélyege! -
S ahogy ezt némán tűri,
ezen bántalmak súlyát!
Megaláztatóttságában ,
ím hát újra talpra áll! -
Tekintetét fel emelvén,
istenéhez fordul hát.
A hit lesz neki a fegyvere,
s az ősi erő reá száll! -
A büszkeségtől fel vértezve,
önmagát lám meg lelé!
S virtusában még vívódván,
magyar sorsára eszmél! -
/2xistvn/