Tolnai Imre: Nagyon szeretem Rozika nénit!
Nagyon nehéz elhinni,hogy már nem beszélhet Velem,
A teljes személyét már csak belülről figyelhetem,
Gyermeki és galamblelkű nézését , mosolyát is csupán ott nézhetem,
Orbitális szenvedéseimet vajon meddig kell elviselnem?
Nagyon hiányzik Nekem!
Szeretem,
El soha nem engedem,
Rendkívül megkedveltem,
Elfeledni nem tudom,de nem is akarom!
Teljesen összetörnek a fájdalmak,
Eldőlök ,mint a rosszul fölépített kártyavárak,
Mert Rozika néni testileg itt hagyott Minket,
Remek szívű és lelkű Ember,tudta,tudja,mi a szeretet,
Olvastam föl Neki híreket,
Zajtalanul ,döbbenten figyelte az olvasottakat,
Irdatlan átéléssel élte át azokat,
Kedvesen megköszönte mindig,hogy olvastam,
Aztán elköszöntem Tőle,s hazaballagtam,
Nehéz ,felfoghatatlan,hogy már nem tudom megnevettetni,
És teljes egészében,élve immár képtelen vagyok átölelni,
Neki is élnie kell!
Itt, a szívünkben ,s a lelkünkben is van Számára hely,ahonnan soha nem mehet el!
Teljes mértékben összeolvadtunk Rozika néni szívével ,lelkével , az egész Lényével!
2012.február 29.