Az árva dala.
Írta: giziszalay Dátum: Március 07 2012 05:52:35
MM
Felsírt a feslett alkonyat
Borgőzös bús éjszakába
Féltőn nyúlt érte fény
Óvja, s magába zárja
Teljes hír
Felsírt a feslett alkonyat
Borgőzös bús éjszakába
Féltőn nyúlt érte fény
Óvja, s magába zárja
De legyintett iszonyat-
Hagyd, csak egy árva,
Hagyd, menjen útjára!
Kóborolt az elveszett
Zord útjait bejárva
Árnyéka a társa volt
Ki gondot viselt rája
Felhangzott a régi szó-
Hagyd, csak egy árva
Hagyd, menjen útjára!
Rideg fakó félhomályba
Ment, csak ment előre
Kő sebezte lába nyoma
Már halványulni kezdett
Lenézett rá zord idő- ó
Hagyd, csak egy árva,
Hagyd, menjen útjára!
De jött a kéz, felemelte
Hogy, a világba mártsa
A lelke bűvös takarója
Óvja, féltve őt vigyázza,
Arccal fel az ég felé, néz-
Hagyd! Csak egy árva.
Bűvös szóval így beszélt
Halld hát szavát a jónak
Minden lélek szűz fehér
Mi nem hullhat a porba
Emeld magadhoz életét
Semmit ne kérj, ne ígérj
Dúdold az árva énekét.