Forró könnye hull Alfa hallatára,
Édes sóhaja kél az éjszakában,
Titok jő e földi létre sietve,
Aprócska csillag, fent a végtelenbe.
Lassan nő fénye, akár társaié,
Alakja lebeg, ég tiszta kék vizén,
Megérkezett, kezdeni új életet,
Míg - Alfa zászlaja alatt lépeget.
Járása lassul, vár, fénye küzdelem,
Fáradt testel vágyik vissza szüntelen
Oda, ahonnan egykor megérkezett
Az örök fénybe, lelke szabad legyen.
Leszáll a nap, bíborában,- érkezik,
Aláhull, vérzőn tűr, nem hadakozik,
Omega int, végleg zárul a doboz,
Két hatalom döntött, idő beporoz.
Megint könny hullik késő éjszakában,
Omega zászlaja leng, bús magában,
Ennyi a létünk, se több-, se kevesebb,
Kezdet, s a Vég. egymás mellett menet.
Megjegyzés:Régebbi vers átdolgozása.