Sóhaj az ifjúság után...
Írta: Jack51 Dátum: április 17 2012 10:59:00
Gy.
Az ifjúság s a végzet mi mást hagyott meg nekem,
mint szívet, mely tüzes még, s megtépett, árva lelket,
s boldog napok emlékét, melyek mézét raboltam,
de mindenkor a végzet szemmel tartottja voltam.
Teljes hír
Az ifjúság s a végzet mi mást hagyott meg nekem,
mint szívet, mely tüzes még, s megtépett, árva lelket,
s boldog napok emlékét, melyek mézét raboltam,
de mindenkor a végzet szemmel tartottja voltam.
Kupa mellé szegődtem társul, s a bora fogytán
hattyúnyakú leányok ajkának estem aztán,
s ha tiltakoztak olykor, hogy tán túlzásba vittem,
nem erősködtem én, de nem is szemérmeskedtem.
Szemmel itattuk egymást, bolond mámort kívánva,
ha bor ördöge bujt be minden kis porcikánkba,
midőn az éj sötétje tetőfokára hágott,
s hogy csóvásan a hajnal vetett már ránk világot,
könnyeztető búbánat társult a boldogsághoz,
mert testünk örömének a fény ezt mondta Távozz!
Aztán csak sírni látott, s patakzó könnyeinket
némán meredt feléje két réveteg tekintet.