Búcsúzás az ihletemtől...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Június 05 2012 05:37:52
V
Eldöntöttem, soha többé nem írok,
hagyjál engem végre békén, nyílt titok
te írod a verseimet helyettem,
hová tetted az eszemet, nem lelem!
Teljes hír
Eldöntöttem, soha többé nem írok,
hagyjál engem végre békén, nyílt titok
te írod a verseimet helyettem,
hová tetted az eszemet, nem lelem!
Lezártam egy fejezetet láthatod
szeretetem az, amit én rád hagyok
nem hagysz engem bontakozni, te diktálsz!
Unom már a kis pofádat, mit csinálsz?
Ne röhögj a képembe az angyalát!
Érezd versem minden egyes ritmusát!
Akkor szólj, ha kérdezlek én tégedet
menj el tőlem a pokolba, ég veled!
Hajnaltájban ne kopogj az ablakon,
másnak örülj, itt a legjobb alkalom!
Nyaralj végre, ne ülj itt a nyakamon
unlak téged, útilapu talpadon!
Nem tűröm, hogy agresszív vagy kedvesem!
Nyomulsz felém, édes lényed kell nekem?
Nálad nélkül nem írhatok soha már?
Nyugalmat az én szívem, mondd, hol talál?
Programozod agyamat a képedre,
versem által önmagadat fényezve!
Ne gondold, hogy tiéd csak a nagyvilág
rajtam kívül senki nem kíváncsi rád!
Azt hiszed, hogy te vagy világ közepe?
Te vagy a nap világhírű győztese?
Vegyél vissza kis pofádból ne ugass!
hidd el, utat nem biztos, hogy te mutatsz!
Lélekversed suttogod a fülembe,
kinek van már hozzád oly nagy türelme!
Sziporkáztál eleget az éteren,
mikor mész el, ezt én csak úgy,kérdezem.
Szerelemről dalolsz, hidd el unom már!
Sírnod-rínod tudod neked milyen kár?
Nem hatsz meg már tűnj el szépen kis szívem,
hadd evezzek én tovább a nyílt vizen!
Nem távozol, azt mondod, hogy nincs hová?
Dehogyis nincs találsz mást majd nem soká!
Hadd adjak én útravalót most neked,
agyamban már betöltötted szereped
Segíts hogyha nem ismeri rímeket,
szerettesd meg vele, meglásd, hisz neked!
Vedd elő a legcsábosabb mosolyod,
az legyen a fegyelmező ostorod!
Halkan, csendben, ne erőltesd senkire
akaratod, nem hisz benned, nincs hite?
Ne bánkódj és soha ne sírj kedvesem,
mégse menj el édes pofád kell nekem!
De a szájad most már aztán befogjad!
Én diktálok ezentúl és nem holnap!
Amíg élek én fogom a kezedet,
súgd fülembe már az újabb szerepet!