Könyörgés...
Írta: Jack51 Dátum: Július 04 2012 06:01:27
V
Mosolyt ragyogva énrám fényt deríts
és az édenkertre is és beszélj
pergesd reánk gyöngyeit szavadnak
mely mindig a szerelemről beszél.
Teljes hír
Ó édes, jöjj a szépet látni kell!
A termeted akár szép szál virág,
a Te arcod az édenkert nekünk,
énnekem pedig az egész világ.
Mosolyt ragyogva énrám fényt deríts
és az édenkertre is és beszélj
pergesd reánk gyöngyeit szavadnak
mely mindig a szerelemről beszél.
Az égből szálltál le angyal szárnyán
s dőreség volna rólad mondani,
hogy földből és vízből vagy, akár én,
nem tudok csak érted rajongani.
Leplezd le, tárd ki végre önmagad,
elámulunk, mi szépet látni itt
mit az égnek hatalma alkotott,
mily gyönyörűség, az mit véghezvitt.
Az angyalszárnyat válladon mutasd!
Hogy szobrot véshessen ki, ügyes kéz
s a tiszta fény tömbjét faragja meg,
oly pontosan akár egy szívsebész.
Ezüst forrás olyan szép, ami vagy,
hol szomjú lélek gyógyulást iszik,
légy jó, ó drágalátos szép csermely!
S lelkek, a boldogságot elhiszik.
A szomjazóknak egyformán kínáld
édes vized, s a holtra tikkadt szív
húzódjon meg bűbájod szent körén,
hová minden szerelmest odahív.