Barátomhoz...
Írta: Jack51 Dátum: Augusztus 03 2012 16:09:16
V
Hidd el oly kegyetlen, oly gonosz az élet,
mily sokat szenvedtem! Minek is meséljem!
Sokszor azt hittem én, hogy meghalok bele!
De minek búsítsalak Téged is vele.
Teljes hír
Hidd el oly kegyetlen, oly gonosz az élet,
mily sokat szenvedtem! Minek is meséljem!
Sokszor azt hittem én, hogy meghalok bele!
De minek búsítsalak Téged is vele.
Az emberek csalnak, ahány annyiképpen,
jobbra-balra néztem, csalás mindenképpen.
pénzedre az egyik, lelkedre a másik.
Ennek szerelem kell, az kamatra vágyik
Rideg kis szobámban, lázas éjszakákon
őrjöngve zokogtam s jajdult fel az álmom
kedves jó komám, hányszor álmodtam s lehet
nincs Isten az égben, nincs, nincs, már én velem!
S nem tudtam már hinni, Istenben, emberben,
mindig csalódás ért, és mindig gyötrelem.
Örökké csak könnyek, soha egy mosolygás,
bánat özönével, és minden viszolygás.
Az emberek rosszak, oh, de milyen rosszak
No, ne aggódj, komám, hiszen játék volt csak,
s egy aki még rosszabb, mind a többieknél,
Ő ravasz macska, én gyávább kisegérnél..