Őszi szellőre várva... (Gyermekvers)
Írta: gyongyszem555 Dátum: Augusztus 04 2012 09:56:29
MM
Kócos hajú kis fellegek
beborítják az eget,
ősz apóka szemez velem
simogatja lelkemet.
Teljes hír
Úgy vágyom az őszi hajnalt
mint gyermek az iskolát,
itt jár már a kertek alatt
megcsillantva mosolyát
Kócos hajú kis fellegek
beborítják az eget,
ősz apóka szemez velem
simogatja lelkemet.
Hozzá bújnék, messze van még
tekintete simogat,
megyek gyorsan, ott leszek majd,
édes lelke mit mutat?
Azt mutatja szelíd énnel
érkezik majd, s hívogat
hoz nekünk egy újabb csodát,
felfedi a titkokat.
Titkokat, hogy mitől szép ő
lágyan ringó fuvallat,
betakarja a szívedet
tudtad, ugye tudtad azt?
Simogatja szép arcodat
édes érzés szereted,
őszapóka gyere gyorsan
élheted az életet.
Búcsúzik a nyár már lassan
új vidékre költözik,
fájdalmában könnyei közt
szívébe már tőr döf itt!
Kezet fog az őszapóval
átadja majd a helyét,
boldogsággal int felétek
betöltötte szerepét.
Ékes, színes falevélből
építi a palotát,
néhány hónap övé évből
számolja a vagyonát.
Vagyona a sok-sok virág
és a sárgult falevél,
simogatja éjszakán át
lelke dalol, majd mesél.
Úgy vágyom én ezt a mesét,
mint kisleány a szerelmét
fülembe már hallom, zenél,
őszapóka szeress még!