Emlékképek...
Az emlékek frissek, fájnak,
gondolatban visszajárnak.
Édesanya védelmeztél,
gyenge karral átöleltél.
Esténként, hozzád bújtam,
s az illatod magamba szívtam.
Képzeletben most is érzem,
örökké a szívemben élnek.
Gyermekkorom gyorsan elszállt,
a régi ház a kert ma is vár.
Illatfelhőt hoz a szél felém,
füzérként omló sziromlevél.
Lilaakác gyöngyszem fürtje,
a szemembe könnyet ültet.
Némán gördül az arcomon,
csendesen lepereg az ajkamon.
Édesanya mosolyod látom,
a képzelet játéka, tudom csak álom.
Messze jársz, nem lehetsz velem,
fényes csillagképed óv, véd engem.