Engedd meg, hogy maradjak még,
elférünk itt ketten,
melegítlek, hogyha fázol,
ne légy ily' kegyetlen!
Tudom, hogy Te szeretsz engem,
jó barátok vagyunk,
nálam nélkül nem léteznél
mert sorban haladunk!
Tavasszal már én is vágyom,
betöltsem szerepem,
de a soromat kivárom,
tavaszt is szeretem!
Tavasz után következem
szívem nagyot dobban,
milliónyi ember szeret,
Te ott vagy nyomomban!
Ülj már arrébb itt a padon,
hadd férjek még ide!
Simogatom ősz fejedet,
felnézek Rád, kire?
Üldögélünk kicsit csendben
suttogok még Neked,
cirógatom édes lelked,
megkapod szereped!
Októberben elballagok,
hagylak végre békén,
de azért egy csókot kapok?
Adnál, ha én kérnék?
Hogyne adnál, szeretsz engem,
minden évben követsz,
ettől lesz szép az én lelkem,
életem is több lesz.
Most aztán már tényleg megyek,
tündököljön lelked,
aranyozd be a sok embert,
őszi színek Veled!
Gondolj rám, ha fázol talán,
hívj és rögtön jövök,
rám Te mindig számíthatsz már,
szeretetem ÖRÖK!