A tékozló fiu
Írta: Dellamama Dátum: Október 15 2012 05:54:45
H
Ott felejtett kabátként fogason lógok,
kit a színház ruhatárában ott hagytak
Gyűrött fecni, eltévedt, eldobott sóhaj
Kivetettek, nem keresnek, nem hiányolnak
Teljes hír
Ott felejtett kabátként fogason lógok,
kit a színház ruhatárában ott hagytak
Gyűrött fecni, eltévedt, eldobott sóhaj
Kivetettek, nem keresnek, nem hiányolnak
Tékozló gyermeke vagyok én az Úrnak,
ki visszatért alázattal az igaz útra
Összekulcsolt kézzel, térdelve esdekel,
Bocsánat kérő szava senkinek nem kell
Torkom fojtogatja, mikor sorsát meséli,
Baja, hogy eszét, sem szívét nem követi
Falnak ment ész nélkül, ki a nagyvilágba
Álmot kergetett, de sehol nem találta
Becsapták, mint ajtót, s amit ígért az ég
Mézes madzag, s miatta egy család szakadt szét
Érte sok le nem törölt könny arcokra száradt
Vissza fogadják-e férjnek, gyerekek apának?
- Ölelj apám, anyám, hisz a véretekből lettem,
- Isten is megbocsájt, ha esdve kérem