Emlékezem...
Írta: Szofi55 Dátum: November 01 2012 12:56:54

---

V

Édesanyám sírjára,
hull a könnyem, de
ő már nem látja.
Elmondanám,

---

Teljes hír

---

Szememben könnycsepp, hiányuk fáj nagyon, de a szívemben örökké élni fognak, amíg dobog.


Édesanyámhoz...

Édesanyám sírjára,
hull a könnyem, de
ő már nem látja.
Elmondanám,
hogy mi bánt: a
szívem fáj, mert
karja nem ölelhet át.
Hangomat sem hallja,
fekete föld takarja.
Ajka néma, lelke
a mennybe szállt.
Örökké szívemben őrizlek
édes jó anyám.
Fejfádra ráborulok,
arcomon a könny csorog.
Gyertyát gyújtok, sercegve ég,
kihunyt a láng, tudom,
egy élet véget ért.



Édesapámhoz…

Több éve már, hogy
nem vagy velem,
hideg őszi reggel
elvitt tőlem.
Álmodban ért a halál,
október hajnalán.
Messze voltam tőled,
oly nagyon fájt,
könnyem hullt érted,
sok álmatlan éjszakán.
Csillag képében vigyázol reám,
- örökké szeretni foglak
Édes jó apám! -
Emlékek feltörnek, hangod hallom,
kísért a múlt, a való fáj nagyon.
Szerető kezed nem ölel át engem,
hiszem, hogy a fényben, találkozom veled.



Emlékezem

Drága öcsém, messze mentél,
hideg földben megpihentél.
Tested immár hantok alatt,
a szívem fáj majd megszakad.

Sírodra most rózsát teszek,
könnycsepp csillog, reá pereg.
Emlékezem... tőlem kapod,
szeretlek, míg szívem dobog.
2012. november 01.


"Ez a gyertya most értük égjen, Ők fent laknak már, a magas égben. Vigyáztok rám onnan fentről, s lelkemhez szóltok a végtelenből."