Így lettem én, Andrea
Írta: Rezduleseim Dátum: November 13 2012 17:54:54
MM
Engem jókedvükben teremtettek az Istenek
Most már tudom
Másképp nem lehet, hogy minden vagyok
és semmi sem
Teljes hír

Engem jókedvükben teremtettek az Istenek
Most már tudom
Másképp nem lehet, hogy minden vagyok
és semmi sem
Érted, Neked, kedvedre gyúrtak,
vad mulatságon,
vidáman összesúgva,
eszeveszett mámorban úszva.
Ádámot is hívták, a férfit,
mint fő tanácsadót,
ki elsőként tapasztalt, társat
odaadót.
Kérdezték tőle:
- Miféle legyen?
Férfinépnek, gyereknek, szülőnek
miképp felelne meg?
A kérdés érdekes, a válasz sem különb:
-Éva, s Lilith egyben legyen Ő
És kéne még bele gyermeki lélek,
hogy mindig érezze, értse a szépet.
Érted, Neked, így teremtettek ők
Hogy észrevedd, érezd,
értékeld, szeresd,
gyengének hitt másik feledet.
Ha gyenge vagy, én erős leszek
Ha férfi lennél, gyengéden engedek
S játszani is hívlak, hogy néha
mindent elfeledj.
De Isten óvjon attól, hogy láncra verj!
Erős volnék, s gyenge is
Otthon ülő feleség, s féktelen utazó,
Anya és szerető, szende és szajha,
Tündér, boszorka.
Vagyok még szép és szörnyeteg,
Harcos és réveteg,
Síró, kacagó gyerek,
Válassz! Tied! Mikor, melyik kell?
De Isten óvjon attól, hogy láncra verj!
Érted vagyok, Neked
Szelek szárnyán, szabadon
De megkötözve, mint rab madár
semmit sem adhatok.
Csak egyet csupán, nem akarhatsz
Mindből, mindennap választhatsz
Szörnyű, s édes teher ez nekem, Neked
S néznek derülve az Istenek.
(Monori Andrea 2012.02.28.)