Ha sosem lépsz ki
Írta: Rezduleseim Dátum: November 29 2012 04:36:14
H
Ha sosem lépsz ki szobádból,
s nem látsz semmit a világból
nem is érdekel a távol.
Teljes hír

https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/534913_343746419034652_2012005956_n.jpg
Ha sosem lépsz ki szobádból,
s nem látsz semmit a világból
nem is érdekel a távol.
De, ha egyszer kimerészkedsz,
látod a sok csodát, szépet,
nyugalmadnak ott a vége.
Nem lesz többé nyugis vár,
hol eddig éltél, a szobád.
Börtön az, mi fogva tart.
A kíváncsiság egyre hajt.
Hol van, milyen, messze-e,
milyenek az emberek?
Szép, vagy csúnya, hideg-e,
elvisz oda, ki szeret?
Vagy vinne-e más, jó barát,
feléd tárva ki karját.
S hagynák-e, hogy vigyen ő?
Jár-e ennyi pihenő?
Repkednél már hegyen túlra,
várna tenger, óceán,
átszaladnál árkon, bokron,
falu, város várna rád.
Mennél, futnál, repülnél,
hazaérve mesélnél.
Elmondanád, láttad ám,
mit nem is hittél, sok csodát.
S hallgatná csak pillogón,
szavad inná ki fogott.
Feltöltenéd mosolyoddal,
erőddel meg vigalommal
s kérné menj csak, tova szállj,
repülj, repülj, meg se állj!
Hozz még haza sok csodát,
tárd ki szíved kapuját!
S kérné még, hogy öleld át,
add át szíved tartalmát,
mutasd szép szemeden át,
neked milyen a világ?
S nyakán lógva, megcsókolva,
annyit mondasz csoda, csoda!
(Monori Andrea 2012.05.14.)