Akibe én szerelmes vagyok,
mint a nap, nem ragyog.
Kéri jussát az égtől,
s nem fogadja szavát a véntől.
Kibe én szerelmes vagyok,
nem ragyog, mint a csillagok.
Bámul engem, ha villanok,
s kedvét szegi, ha bús vagyok.
Kibe én szerelmes vagyok,
elfogy, s nő, mint a hold.
Két keze arcomat fogja,
létemet köszöni csókja.
Kibe én szerelmes vagyok,
fafejű, makacs, dacos.
Férfi ki gyengéd,s indulatos,
s úgy ölel, ahogy én akarom.
Kibe én szerelmes vagyok,
ha felemelhet, ragyog.
Annak szerelmem vagyon,
ha érez, akkor ragyog.
Kibe én szerelmes vagyok,
mint tolvaj, elrabol.
Tenyerén tartva lelkemet,
mutat a világnak engemet.
Kibe én szerelmes vagyok,
óh, vajon hol vagyon?
(Monori Andrea 2012-04-19)