Miért, hogy nincs az élethez
használati utasítás,
vagy legalább röpke írás?
Hogy ne tévedj, hogy ne tévedjek,
hogy ne higgyem úgy, másképp kéne.
Jó lenne mindig jól és szépen,
hibátlanul élni, vétlen.
Vagy, ha vétek, én kedvemre,
azt is úgy, hogy mind megérje.
Hogy ha elmúlt, ne mondhassam,
ó uram, másképp akartam.
Bántom néha azt, ki szeret,
s hívom azt, ki nem érdemel.
Felborul kint s bent a rend,
létem káosz pengeélen.
Miért, hogy ha kell, senki sem lép,
s nem kiált az én lelkemért?
Vagy, ha lép, hát nem látom,
s ha látom, messze kívánom.
Ha marad, s mondja, én nem értem.
Mondaná csak úgy, hogy értsem,
ne így tegyed, nem éri meg!
S ha értem, vajon miért nem kérem?
Miért, hogy van, ki rendre okos,
s életemben futóbolond?
S köztük bolond, én legnagyobb,
hogy tanácsukat vágyom, s hagyom.
Visszanézek, s látom már,
mit elrontottam, halomban áll.
Helyrehozni, hogy is tudnám,
életem sincs rá elég már.
Mit tehetek, csak egy csupán,
mától nem kell jó tanács.
Döntök, s teszek, szívem szerint,
a szeretet meg tudom, segít.
(Monori Andrea 2012-05-26)