Az én világom
Írta: fava Dátum: December 30 2012 17:14:00
V
Az én világom olykor tejfehér,
Kemény daccból született gyöngyfüzér.
Csipkegalléros híd ,jégbefagyott táj,
térdig hóban a megfáradt láb úgy fáj.
Teljes hír
Az én világom
Az én világom olykor tejfehér,
Kemény daccból született gyöngyfüzér.
Csipkegalléros híd ,jégbefagyott táj,
térdig hóban a megfáradt láb úgy fáj.
Ám amott már a tél könnye lassan csordul,
jégmosoly simul,rianó jég mordul.
Folyékony mézben fürdik a folyó,
arany szálaival mindent átfonó.
Az én viágom sokszor meleg barna,
Habselyem takaró,puha párna.
Törékeny női szépség pihen rajta,
Okker szinnel üzen a múltam árnya.
Máskor osonó talpu,kormos fekete,
Mécsvilágnál ülő magányos remete,
Éj pamlagján pihenő leányálom,
Tollruhának pilletáncát megcsodálom.
Az én világom máskor lila érzelem,
Lélek mélyén székelő bénító félelem.
Illatos köntösben szűzies szemérem,
Valótlan látomás,amolyan sejtelem.
Csak nagyon-nagyon ritkán ólom-kék,
Vérvörös erekkel ezer hasadék.
Keresztfán megfeszített jézusom,
Tömjén illatu gyászos siralom.
Az én világom van, hogy álmos szürke,
Mégsem az unalom órája szülte.
Mert a gyermeki lélek még olyan gondtalan,
Súgva-búgva terveket sző három csintalan.
Lám: az én világom-múltam-jelenem,
Magamat bennük mindig meglelem,
Vándor-ki most elmerengve megállsz,
Te magara némelyikben biztos rátalálsz.