Vak vak...
Írta: barnaby Dátum: Január 01 2013 14:34:19
V
Elárvult, különc, bűntelen.
Börtöne ledőlt, csak súlyos vér
lázad, szenved. Kar, gyűrűs kéz.
Teljes hír
Elárvult, különc, bűntelen.
Börtöne ledőlt, csak súlyos vér
lázad, szenved. Kar, gyűrűs kéz.
Fáj. Csíp, harap. Mentség legyen,
vagy goromba vak gyötrelem...
Fénytelenségét furcsán,
karnyújtásommal fűzte át.
Tart két keze, vagy látszat ez?
Szél sincs. Folyton érzi csak.
Ints a vaknak, nézd, fűre lép!
Még nézem kipréselt könnyét
és kérdi: a mának sírjam azt?
Sötét van. Jöjj ide te vak!
Molyol csak ősz-színű homály
Pendül csönd. Még int néki tán...
Ma bája nincs, rest, csúnya halk
vagy szólna néked, szép legyél!
még bőre oly jó...érdes ez...
Fagy-csókja dermeszt, marja csend,
vagy ronda vén, s rejtekben él?
Mohón lagymatag, vagy dohog
torzó lény-nő él még legbelül
vagy szemünk éjben tétlen ül?
Halk, könnyű énekkel zokog.
Hold jár, dereng a homokon
Vak, nézzél most csak, láss eget!
Rőt-csuda halk alkony jön el,
föléd terül, nevetve oson.
Átfon. Bohókás, ingbe búj...
Ha kéred, lanyhul, lassú lesz
Csak mondd, szeress még vár az est
Csak még egy szó, s menni hagyunk
Menj szerelmed, mennybe jutott
hol az ott élő száz angyal
boldogan hív: Óh, lássalak!
Csak lássam nem várt csillagom!
Széllel szót váltok. "szüless így",
mondtam. Reszket a szívem benn...
Meleg lesz, remélj, hinni kell!
Vagy ez végleg földre vet így.
Doromb szól, pánsíp, vész-tülök
Vad felhő táncol, vonyít szél
Holdam most szörnyülködve néz
Ég fénylik, feldereng, küld őrt
Éj-tenger- tűz, sodor forgat
Sohasem lesz nap, hű uram.
Mondd, ha látsz lomha házakat!
Megkondult! Nézzed, mit mutat!
Bízz, s föltámad lényegem.
Vak szól: Föld! Föld! Föld! Jöjj velem!