Ha esik az eső tavasszal Írta: Eta-Etusom Dátum: Március 22 2013 05:22:48H
Hunyt szemhéjamon kopogtat az ég könnye.
Lelkem szomjas virága, szívem élő könyve.
Teljes hír
Hunyt szemhéjamon kopogtat az ég könnye.
Lelkem szomjas virága, szívem élő könyve.
Megsimítom elmém zárt kapuját.
A cseppek a felhőkből szakadnak,
Didergő kezemen csorognak úgy át,
Mint az évek, és izzanak a szavak.
Kiszáradt aggyal,kárhozott szívem kertje.
Ezzel lettem a Sorsnak szíves kegyeltje.
Állnak erősen az elszánásaim
Olykor megszólalnak a hangok,
Mély lélek-barlangom alagútjain,
S eltévedve, elkárhozva bolyongok.
Beszippantom a tavasz tiszta, nedves illatát.
Száraz ízként érzek pár régies iróniát.
Elcsábítana vagy inkább még sem ?
A helyes ösvényen járok-e magammal?
Ámulok-e ha szeretsz még?Olykor érzem
Sosem leszek a régi ezzel az új tavasszal.
Az égboltot kettészeli az igéző, kék villám.
Magamat tán nem hagyhatom kioltani ily’ tisztán.
Vacogó, mezítelen testemen lucsok, mocsok,
Pocsolyába lépek, és sáros lesz a szakadt ruhám.
Talpam így tán könnyebben hagyhat majd nyomot,
Az élet repedezett útján a régi hely nyomán,puhán.
Olvadozom az esőben, s újjászületek.
Ismét bennem él a régi üzenet:
Halkul el a szív lágy ritmusa, szelíden
-Kérdés feleletek, már el sem hiszem-
Mindenként élj,merészen a semmiben!