A keresztfához megyek,
mert máshol nem lehetek,
a golgota hegyén hallgatom:
az össze-vissza dallamot.
Fáj nagyon!
E napon Jeruzsálemben
Pálmaággal borított az út,
Hozsanna zeng mindenünnen
Jézusnak, Dávid Fiának,
kit szeretett népe várt nagyon!
Mégis!
A hold feketén feszült fel az égre
azon a csütörtöki napon,
melyen Jézus elárultatott.
Péntekre virradóra,
mikor a kakas szólt,
már a hű is tagadott,
templom padlón
Júdás pénze , mely cselvetők
arcára ráncolt gyúnymosolyt.
Hiába minden, mert észrevétlen
a Hozsanna "Feszísdd meg"-re változott!
"Isten ama Báránya,
Hogy' jut a keresztfára?"
Keresztfáján kifeszítve,
szelíd szemét ránk emelte,
s ennyit mondott: szomjazom!
Minden évben, húsvét tájban,
miközben keresztutam járom,
Barabás mivoltomon gondolkodva,
csak egy zsoltárt dúdolok:
"A keresztfához megyek,
mert máshol nem lelhetek,
nyugodalmat lelkemnek.
Ott könnyárban leborulok,
bűnterhemtől szabadulok,
hol a bűntelen szenved..."