Kutyák, s a hold...
Írta: barnaby Dátum: Március 26 2013 14:51:33
MM
Ripők az éj, csalfa csábító.Sivár a kép
mit neked mutat...szolga sötét,
támad, vihog. Beburkol ő, hasít csíkot,
s az ég, titkos jelbeszéd...
Teljes hír
Ma még a szív titkon remél, szeret.
Csatázva vív galamblelkedért. Szerény
a díj; ha csókod elébe hintenéd,
legyőzné úgy a mélabús magányt...
Ripők az éj, csalfa csábító.Sivár a kép
mit neked mutat...szolga sötét,
támad, vihog. Beburkol ő, hasít csíkot,
s az ég, titkos jelbeszéd...
Csillag csihol, szeretni ma fénybe
olvad, s hintené porát feléd...
Szundít a Hold. Sovány az arc,
ha nem figyelsz, lelopja még
csillagát a vágy. Lehet talány a másik oldalon?
Ki érti meg, ha néha kiált, s magában zokog?
Csak a kutyák. Az énekük,neki olyan becses,
és vigaszt adó...Ezernyi hang, ha egybe forr,
úgy, mint acél izzik. Hevül, mintha kovács hevítené...
Olyan nehéz. Szakadj te szív, ha még remélsz.
Kinyújtanád, kezed felé. A kéz taszít, hideg, fagyos.
Kevés a tűz, mi életre keltené.
Kevély bolond! Mért lóg az orr,
mi eddig oly magasan állt?
Ma éjszaka, a világ jégbe zár,
S a lélek kinn reked. Keres, kutat
otthonra nem talál...