TÉLI TAVASZ
Mintha tisztulna az égbolt,
Vagy, csak képzeletemben volt,
Nem emlékszem, ilyen télre,
Folytonos vészhelyzetekre.
Menjetek el gonosz erők!
Bajt okozó, szédült felhők,
Mára, a Napot is látjuk,
Tavasz virágait várjuk.
Fagyoskodnak, dideregve,
Bensőjükben bizseregve,
Várják születésük percét,
Tavasz, beteljesedését.
Egy napig volt, csak napsütés,
Véget nem ér, a kesergés,
Mindenütt víz, szennyes árja,
Elárasztó, sokasága.
Hajlékok a pusztulásban,
Családok, hontalanságban,
Zokogó kétségbeesés,
Nincsen hova, menekülés.
Ki ad vigaszt, segítséget?
Hol találunk, egy kis enyhet?
Krisztus! Hozzád kiáltozunk!
Ínségünkben, majd meghalunk!
Esik, zuhog, eső, vagy hó!
Hol a Tavasz, honfoglaló?
Eget nézünk reménykedve,
Várakozón, epekedve!
Budapest, 2013. április 4.