Feldobtam egy követ, fát talált.
Eltűnt a fellegekben, láthatatlanná vált,
Utána szálltam gondolatban, követtem,
Szem elől tévesztettem, eltévedtem,
Kószáltam a fellegekben, repültem,
Míg a kő visszaszállt, mint a szellem.
A kővel szállt a gondolat,
Bejárta az égen a Tejutat.
Csillagporos teste felragyogott,
Fényes ígéreteket hordozott.
Rakéta-gondolat! Agyam madara!
Repíts el engem békés csillagra,
Legyek űrlények virágzó bokra!
Ne essem vissza a földre, rögökre,
Keringjek súlytalan a fényben mindörökre.
Csak a kő hulljon vissza a földre.
A gondolat szárnyakon szálljon,
A testem semmivé váljon.
Bár megtörténne – de lehetetlen,
Felesleges erről epedve elmélkednem.