Egy illatozó, mély-lila csoda,
ahogy csokrokat köt az orgona,
friss zöld pamacsot simogat a fény
a magasodó fenyők ághegyén,
a fű a földből visszaköltözött,
a meggyfa fehér blúzba öltözött,
és úgy örül az öreg almafa,
hogy törzse szinte földig hajlana,
szél borzolja az ág virághaját,
örvendenek a véncseresznyefák,
mert szétterülve leng a pázsiton,
mint tavaszi hó, a virágszirom,
a gyöngyvirágba most karol bele
kis ívbe hajló, karcsú levele,
egy virtuóz kis cinege a fán
fölborzolódik kedve májusán,
az egész kert új, zöld zenét akar,
s egy rigófüttyel szétterül a dal.