Bölömbika...
Írta: barnaby Dátum: Május 14 2013 16:45:08
H
Mert szomorú volt az a nap, mikor
megdőlt minden tan és retorika
önként, "dalolva" ment vágóhídra
egy bárgyú gém, a bölömbika...
Teljes hír
Mert szomorú volt az a nap, mikor
megdőlt minden tan és retorika
önként, "dalolva" ment vágóhídra
egy bárgyú gém, a bölömbika...
Átgázolt a veszejtő ingoványokon,
vérfolyamon, szőrcsomó zsombékokon
Azon elmélkedett közben, talán
itt, majd mégsem talál rokont...
Látott nagy barna foltosokat
dülledt, szomorú szemekkel,
majd sok apróbb, -szőrben bodrosat-
ugrálni riadtan bégetve.
Jöttek csendesek is és lázadók
kitörni vágytak visítva,
rózsaszín bőrben pirulók
és mindnyájan el lettek némítva...
Akkor megriadt ám, a büszke gém
csőre dárdaként megmeredt
Az ég felé nézve gyökeret vert
szálfaként benne a rettenet.
Habár rokonra nem talált,
sokat elmondtak a bús szemek
Az életért szenvedni zord halált?
Ezt a törvény soha nem érti meg...
Máskor a hangja messze szólt
most néma maradt ,s kiszáradt a torok
mondani akart valami nyugtatót
amikor könnyes szemei előtt
porfelhőt hagytak a lábnyomok...