Mi fogott meg benned, én nem is tudom,
tekinteted, kezed, nekem jutalom
Mosolyod amely által vidám vagyok?
Érintésed, melytől rögtön meghalok?
Mi fogott meg benned, talán illatod?
Kedves szavad, melyet lágyan itt hagyod?
Vagy a vágy, melyet szemeidben érzek?
Mondd, mért' szeretlek én ennyire Téged?
Inkább ne is mondj semmit csak légy velem
szavak nélkül is értem, nem képzelem,
gyönyör vibrál ajkamon ha rám hajolsz,
érintéseddel a szívemig hatolsz!
Még most se mondj semmit , hisz' úgy kérlek én,
napsugár tündököl, akkor légy enyém,
szemed tüzében örökké égjek én
csillagként ragyogj szerelmünk kék egén!