Ne írd azt, hogy tetszik, ha nem úgy érzed,
ne kímélj engem, nem sértődöm, érted?
Tanulok abból, ha Téged hallgatlak
hibát hibára halmozni nem szabad!
Nem sértődöm meg, Te jót akarsz nekem,
ne nézd el hibám, ha még szeretsz engem!
Ne írd azt, hogy szép, amikor förtelem,
mert akkor én csak kezemet tördelem!
Ne csapj be soha bűbájos mosollyal,
mondd meg, ha nem jól bánok én a tollal!
Fogd a kezem, mutass rá a gyengémre
agyamban kutass, tégy' mindent helyére!
Kritizálj, ha nem írom jól "művemet"
tőled fogadom, szívem, nem ütsz sebet!
Mutasd az utat én mindig követlek
veled együtt én csak is több lehetek!
Ne állj meg félúton, tedd a dolgodat!
Emelj fel magadhoz, halld meg hangomat!
Tőled fogadom, mert nagyon szeretlek
de oly' szépen tedd és kérlek ne vess meg!
Írd azt, hogy fejlődtem, de még nem igaz,
nyomodba érni nekem, az lesz vigasz.
Nyújtsd hát a kezedet, tárd ki elmédet,
mutass utat, s akkor már soha nem félek!
Nem félek másoktól, mert mellettem állsz
taníts és nevelj, mert szeretetre vágysz,
ez az életed, ne add fel könnyedén
itt vagyok, taníts, hisz' ezért jöttem én!
Boldog a pillanat, újra a régi vagy
hivatástudat lényedben, élni hagy!
Tárd ki az elmédet és ne hagyd magad
nevelj, elfeledni Téged nem szabad!