Élet-halál...
Írta: barnaby Dátum: Június 10 2013 17:44:45
V
Halottnak ékszer, cinóberárnyas.
Arcára meredt porcelánmázas
mosolyt melenget örök magányban.
Ne várd az Istent, soha ne lássad!
Teljes hír
Halottnak ékszer, cinóberárnyas.
Arcára meredt porcelánmázas
mosolyt melenget örök magányban.
Ne várd az Istent, soha ne lássad!
A nagy kékség elmúlt, szellem az ésszel.
Ahova vágynál, soha nem érsz fel...
Csordult szívekben lázas reménnyel
szunnyadó álmok buggyannak még fel.
Apró kis vulkánok könnyeket hánynak.
Múltat idéznek emlékül a mának.
Pecséttel nyomok , majd rád találnak...
Szerelem-fonat békeidőkben.
Galambszívekbe félelem röppen.
Messze susognak féltő sóhajok,
majd csenddel csillapulnak. Bíztató
álmokat vár a jövőbe-látnok.
Kortalan a volt-és lesz,
a mából hallatszik még
féltés nevetés, gyönge nesz...
Nincs rossz fiú és rosszlány,
hamisan ígért szép szó
hazug fondorlat-foszlány.
Csak szépre mázolt, cinóberárnyas
kemény fakoporsó...