A kristálypohár ezt mondta:
Mit számít, hogy ki alkotott engem,
Inkább azok, ki szájukhoz emelnek újra,
S ajkukkal szélemre csókot lehelnek.
Majd így szólt: Töltsétek meg ismét !
Izzó véremmel bárki egyesüljön,
Hisz az elmének ismert ismérv,
Borban az igazság s ez benne testesüljön.
Az élet egy hajszálon múlik, bizony
Az igaz és a hamis között sejlik,
Én középen hintázom és borom iszom,
Mert minden egyetlen táncban rejlik.