Csókot lop még a nyár
ág hegyén. Napsugár
táncot jár, falevélt
szellő ráz, úgy zenél.
Bársony tűz, méz a nap
fényt merít, szárnyra kap
szél söpör,kergetőz'
bekopog, itt az ősz…
Ködpaplant gyűröget,
még ily ‘allűröket!
Sóhajtott száz virág,
hajlongnak intenek,
szirmokat hintenek...
Könnyeik hullanak;
lesz- e még újra Nap,
az élet majd szárnyra kap,
hoz tavaszt, álmokat,
nyíló vadvirágokat…?