Hűvösek a hajnalok és fázom
nem melegítenek szavaid,
ne szólj rám, ha még nosztalgiázom
édes titkokat, ezt hagytad itt
Nem mosolyog többé rám a szemed
szerelmed nem érint kedvesen
búcsúzóul nem hagytad a lelked
nem érezted, kellene nekem
Álmaimban találkozom Veled,
soha többé nem figyelsz reám
hajnaltájban könnyes mindkét szemem,
elhagytál, ezt soha meg ne bánd.
Hogyha mégis hiányoznék Neked,
tudnod kell, hogy mindig rám találsz,
várok rád, míg kicsi szívem szeret
elűzöm lelkedről a magányt
Emlékezz a vidám nappalokra
milliószor nevettél velem
mi történt, hogy itt hagysz most magamra
nem fogod már csöndben két kezem
Menj kicsim, de visszavárlak Téged,
nem haragszom, szeretlek nagyon
visszatalálsz és akkor nem félek
örökre elfeledj, nem hagyom.