Irgalmat koldul a lelkem,
kihalt úton csendem keresem.
Az elmúlás nyomán taposva,
rátalálok végső kő-honodra.
Hadakozik énem a halál ellen,
fájdalom szorítja ökölbe mellem.
Szívembe a bánat újra tűket szúr,
Szeretett arcod mára megfakult.
Felszakad gyógyultnak hitt sebem,
míg gyertyát gyújt remegő kezem.
Kertünk vörös rózsáit teszem elébed,
ajkamon suttogássá csendesül a neved.