Nem vagyok csupa fájdalom
Nem vagyok csupa fájdalom,
érző szív dobog könnyem felett,
szemeim néha az eget ostromolják,
s csak ütemes dobbantásom a képzelet,
arany fanfároknak fekete füstje mereng,
a pillanatban nőnek fölém a hegyek,
néha részegségembe hal a mindenség,
s eltűnik mint tiszta égboltra festett kékség,
ha kell tombolok s magamban rögtön elhalok,
de csak én vagyok s tisztán igazat akarok,
folytonos görög tüzekkel, lávaként gazdagon,
néha jégbe fagyva, sorsom álmodom,
vagy hátrakulcsolt kezem rózsát fakaszt,
s utamba, lépésenként a magány akaszt,
de ne félj mert szemem villanása szerelmet ígér,
s ereimben csörgedez tűz forróvér.
Nos. Nem vagyok csupa fájdalom,
csak hagyom ÁPRILISI éltem irányítson.