Egy kora őszi nap unokáimmal
Írta: jomolnar Dátum: November 17 2013 15:11:49
V
Őszi levelek lebbennek a szélben,
kérdőn néznek a meleg napsütésben,
a felhőtlen ég kékebbnél is kékebb,
októberi nyárban perzsel is, meg éget.
Teljes hír
Őszi levelek lebbennek a szélben,
kérdőn néznek a meleg napsütésben,
a felhőtlen ég kékebbnél is kékebb,
októberi nyárban perzsel is, meg éget.
Aranyló őszben ismét jó a kedvem.
Unokáimban mindég kedvem leltem.
Így a napsugarak meleg ölelése,
kicsalt bennünket mozogni a térre.
Dani óvodás, nagy mozgásigénnyel
dzsúdózni, úszni jár, télen meg síel.
Bence az iskolát már tavaly elkezdte,
most nyiladozik kíváncsi értelme.
Meglehet az olvasás nincs ínyére,
de joggal büszke kézügyességére.
Így megmutatkozhatott kertészi tudása,
kertünk sövényét egyenesre vágta.
Mivel, hogy az idő jó volt focizásra,
Daninak jobb híján én lettem a társa.
Nagyokat rúgott, a labdát jó magasra,
a gólokat számolta, s nyert tíz hatra.
Játékba merülve nem is akart ebédelni,
duzzogva inkább világgá akart menni.
Zöldborsó levesre meg túrós tésztára
visszatért a kedve, gyógyír bánatára.
Bence is jól evett, ez kivételes, ritka,
talán nagyi főztje, jó levegő a titka.
Gyöngyfűzéssel telt a pihenés órája,
Dani sem aludt, de elkészült a lánca.
Pihenés után várt labdával a kézben,
focizásra készen a meleg napsütésben.
Már egyedül futkosott, repült a labda,
megint utolérte, s nagyot rúgott rajta.
Esteledett, apa érkezett a munkából,
Bencéék is jöttek Csutak sétáltatásából.
Nehéz nap volt, leszállt az est homálya,
mélyen őrzöm majd emlékeim sorában.
Budapest, 2013.11.09