Rabságban élni?
Szökj meg velem,
mikor a hajnal felolvad nap fényében,
s hódítón csapjunk a távol végtelenjébe.
Rabságban élni ennyi vággyal?
Szökj meg velem,
mint tűzcsókjaink megfogantak éjünkben,
ahogy testünk elveszett forró kéjünkben.
Rabságban élni ennyi vággyal?
Szökj meg velem,
hagyjuk hátra világtalanba nyúlt múltat,
mert szerelmünk hatalma égetőn duzzad.
Rabságban élni ennyi vággyal?
Szökj meg velem,
hisz mázsás súlyában égő szívünk terhe,
s meghalnánk egy pillanatra búcsút intve.
Rabságban élni ennyi vággyal?
Szökj meg velem,
hogy rabságunkban lebilincselt vágyaink,
szerelmünkben ébredjenek ábrándjaink.
Rabságban élni így ennyi vággyal?
hát szökj meg velem a hajnal árral!