Valakiért...
Írta: barnaby Dátum: Február 17 2014 14:41:12
V
Partra vetődnek polivinilbe fulladt szavak.
Soha el nem bomlanak. Oszthatatlan atomok,
amorf csengettyűkiáltással neked rontanak
Mélybe taszítanak tüdőroncsoló lábnyomok...
Teljes hír
Partra vetődnek polivinilbe fulladt szavak.
Soha el nem bomlanak. Oszthatatlan atomok,
amorf csengettyűkiáltással neked rontanak
Mélybe taszítanak tüdőroncsoló lábnyomok...
Ólomköpeny burok, gamma-sugárzást véd
Gamma-globulin, azbesztcsillámok beágyazódva
Húsz év magány, kipirulósan zsongít a vér
Kiírathatatlan góc, üvegcsontú embrió-múmia...
Élt negyven öt évet. Poraid rég urnamagányban
Fehér liliom, szálanként elhullajtva az úton
Unokáid sem fogják látni. Mosolyod bezártam
Rajtam nevetsz és sírsz is közben...tudom.