Üzenem...
Írta: barnaby Dátum: Február 23 2014 10:30:42
V
"Üzenem az otthoni hegyeknek"
még nem koptattam el elég bocskort!
Átvágok gerinceken, völgyeken,
őrizni a szépet, feledni, mi rossz volt...
Teljes hír
"Üzenem az otthoni hegyeknek"
még nem koptattam el elég bocskort!
Átvágok gerinceken, völgyeken,
őrizni a szépet, feledni, mi rossz volt...
Csendítek napokat szélparipák hátán,
tovatűnt szabadságom, valahol vársz rám?
Lejárom érted a lábamat térdig,
azt sem bánom, ha sebem kivérzik.
Ha csontom is gyulladt, hegesedik,
keselyűk szava fülembe élesedik.
Száraz homok a szemem és torkom,
szomjúságom könnyeimmel oltom.
Marjon, fájjon a lélek is,
ha kell, kiállom évekig!
A tudat, hasadva szétesik,
s meggyötörnek a rémeik...
Átkozott bolond vagy esztelen!
Szellős ruhámat engedem
a tövisbokrokkal játszani...
Soha nem akarok többé látszani!
Szerelmet könnyekért váltani...
Majd elviszem szóim a hegyeknek.
Szétszórom mindet. Keresd meg!
Baljós hazában eretnek a gondolat,
ha nyújtom feléd a jobbomat ?
Tiszta életű, nemes a szándék,
meggyötört száz és száz év...
Tekinteted mindig gyanakvó
Már önmagadra is haragszol,
szavaid is csak panasz-szó...
Testünkben elfogyunk idő előtt,
elsorvad belőlünk az erő
Véred-verítéked adod.
Ám nem rab a gondolatod...
Szárnyalhat égig, lelked is szabad,
ha hegyeken fut végig,kínjai szakad
kettétörnek kárhozat- láncai,
kisimulnak az áldott földnek ráncai.
"De a kő marad"...