Fekete
fehér
hajnalok
csendkáprázatban
hallgatag
fekete
fehér
árnyak
lassan új tájat találnak
fekete
és
halvány
mosoly
születik
magányos ajkán
hajnaltájt
a
tűnő csendet
fütty hasítja
megremegnek
feszülő bimbójú fák
ágaik
lassan nyújtóznak tovább
sürgetve
bujkáló napot
fessék virággal
tejhabos fehérre
a
késlekedő
fényéhes holnapot.