Az űr peremén
Írta: Hullocsillag Dátum: Május 22 2014 08:56:57
MM
Hallasz? Álmodott álmok fövenyes partjain túl szólítalak téged,
Estcsillagból komponált imámmal simítom drága neved,
Teljes hír
Hallasz? Álmodott álmok fövenyes partjain túl szólítalak téged,
Estcsillagból komponált imámmal simítom drága neved,
És míg az űr pallóján ballagva csillagok tisztító tüze éget:
A szívdarab bennem halkan ciripel és szüntelen szeret.
Megállok a Hold arca fölé nyúló reményekkel kövezett platón,
És csak hallgatom: a földre zuhant csend dérhangú énekét,
Hallgatom a semminek zongorahúrjait rezegni ábrándozón,
Várom, hogy felnyissa szótlan ajtószárnyait az éjsötét,
Hogy a nyugalomba dermedt képet megtöri majd egy vízgyűrű fodra,
És át meg át űrön és álmon válasszal ölelsz magadhoz.
Várok, ha kell, egy életen át, mint a türelmes remény márványszobra,
Biztos tudással kéz a kézben, hogy a holnap változást hoz,
És te leszel benne az eljövendő bármely perc áldott adománya.
Megfizetni kész vagyok az árat: nincs, amit ne tennék meg,
Ha általa beteljesült végzetté virágozna csillagom vágya,
S ezerfelé rebbennének a céltalanná lett remények,
Mert most végre hulló kék tollak forgó karneválján hozzád bújhatok,
És dobbanó szíveddel egyesülvén veled egy életet álmodok.