_Old-Man.jpg)
Hetven felél osonván, jó hatvan évem,
te sürgeted fejemen az őszülésem?
Most így öregedve, jobban figyelem
ahogy az idő szalad felettem
Az ifjúkor, gyermekkor már csak emlék,
visszanézve, mintha ovisok lennénk
hosszú évtizedek tűnnek mögöttünk,
élet országútján porban, sárban mentünk
Megtépázott minket élet zúgó szele,
arcunkra mély ráncot vésett idő keze
ó ifjúság álmod szívembe lebben,
a víg napok futását, hogyan feledjem
ifjúságra a szellő is emlékeztet,
amely gyengéden cirógat és éltet
miután egy darabig a domb felett
virággal cicázott s egy szirmot becézett
Űzzem el borral vörössel, komolyságom
melynek színe gyöngyszín holddal elegy
vagy kérjek a sorstól egy kis kíméletet,
hisz ő velem már épp eleget játszott