Két szívdobbanás között
falevelek könnyként peregnek,
pedig messze még az Ősz.
Egemen izzó Nap ragyog,
fénye lávaként csorog
s a tóra olvadt aranyat önt.
Jó lenne kifogni a vén Időn,
és emlékeinken ringatózva
lépdelni csacsogó habokba,
míg csipke törik a parti kövön.
Szívünkben a Nyár még elidőz,
de a szél már fáradtan szalad
vakítón kéklő ég alatt,
két szívdobbanás között.