Szerelem-áldás
Írta: barnaby Dátum: Október 07 2014 18:25:26
V
Szapora szóban kevés való van,
égbe kiáltva földre lehull.
Csillagfolyóban, nagy Éj-világban
szerelem-áldás ártatlanul.
Teljes hír
Szapora szóban kevés való van,
égbe kiáltva földre lehull.
Csillagfolyóban, nagy Éj-világban
szerelem-áldás ártatlanul.
Te neheztelsz rám, elhal a szó is,
ám a szemed még hozzám beszél.
Suttogni készül, álmoddal szépül,
megszépít mindent a nyári szél...
Könnyűvé válik, és el nem vásik
bennünk erőt kap, él a remény.
Minden gyermeknek amire felnő
csillaga égen cseperedik,
az senki másé, más sose látja,
csak a kedvére fényesedik.
És addig élhet, ameddig érzed,
szeretet nélkül gyászba borul.
Sötétség járja által a szívet
szivárvány színt hagy, s halálba hull.
Lombtalan erdők, búban kesergők
levelek múllnak el céltalanul.
Nem ringatóznak, sodródnak felhők
kisírt szemekkel, álmatlanul...
Nincs nyugovása égnek, se-földnek
hideg magányban árválkodók,
az éjszakákra nappalok jönnek
szeretve félnek álmodozók.
Mert ha szeretnek, jég is megolvad,
átragyog Nap a felhők mögül.
Újra születve ébred a holnap,
minden jó lélek fénynek örül.
Remény nélkül fáj a szív,
fénye szerelemre hív,
veled vagyok már nem sírsz,
igaz a szó bennem bízz...