csapatja arcát, és bánja ostorát.
Szeretnek, élnek-halnak jólnevelten,
játszanak a bölcsek, adják az ostobát.
Demagóg szerelemben szipog egy szűz
zsánerszeplősen vatta-kemény a mellény
Hálóingben dúdol a vágy , szeret, hajt, egyre űz,
bimbóemelősen hideg padokon telepedik mellém.
Turbékolnak sápadt-szemű apró szentek.
Oltárok csendjén viasznyi könnyű a lét
Elnyerik titkos nyelvük hangját ősi rendnek,
ha melegedni vágynak mind isten tenyerén...
Tömjénfüstös reggeleken szú-ette szék, kereszt.
Szenteltvízbe mártott katyvasz-torzsalék
az élet. Fogva tart, szorongat, nem ereszt.
Könnyű lepke-lélek...csak egy kicsi jó volna még!