Utolsó út a hegyekben (in memoriam Radnóti...)
Írta: barnaby Dátum: November 19 2014 13:04:12
Gy.
Megbotlott Ő is és dörrent a fegyver.
Kövek közé alélt a vézna férfi test.
Bő szárnyakkal nőtt fölé a dér, s hideg.
Elvesztette fény-csillagát a mennyben;
Teljes hír
Jönnek az emberek, bátrak és gyávák,
csoszogva jönnek.Szemükben félelem,
ajkukon néma a szó, hallgatag mind.
Vagy a nyelvüket kivágták?
Senki nem válaszol, hiába kérdezed...
Mennek csak mennek előre a bátrak és gyávák.
A hitvány-út porát felverik rendben.
Elered az eső, egyre csak, csepp-csepp...
Száraz a torok. Szemek égnek, mint parázs.
Innának egy kortyot, mégsem tehetik meg;
menni kell, sarad dagasztva csak tovább!
Acélszuronyokon pattognak a cseppek,
párát izzad a sok csatakos elnyűtt ló.
Láncok csörögnek,tartani kell a rendet!
Aki elesik,ottmarad-fejfa nem lesz
fölötte.Majd belepi lassan az első hó.
Se szó, sem írás,emlékül a pergamennek...
Megbotlott Ő is és dörrent a fegyver.
Kövek közé alélt a vézna férfi test.
Bő szárnyakkal nőtt fölé a dér, s hideg.
Elvesztette fény-csillagát a mennyben;
egy füzet, ceruzacsonk a kabát zsebben,
és a legszebb álmokat, még bele tudta csenni
de a csillag ott lenn, milyen sárga tudott lenni...