Holdfény-merengő...
Írta: barnaby Dátum: Január 10 2015 05:00:00
V
Belereng az esztena ordasok fesletnek.
Suhintós hideggel dermed benn a lélek
harangok jajdulnak kongatnak engemet
fut az út hegynek fel, csajbotálok-félek.
Teljes hír
Agg-fák tövén porlad ős jegenyésben
elhajló nádszál, árva virágszál
éltemet, holtomig végtelenítve.
Átevezhetnék szürke folyóban,
Kháron ladikján örök révésznek.
Szemre aranypénz, nyugovást várni
áldozatomnak hószínű bárányt
gödölyém felsír büszke havason.
Belicém belicém gyolcsvászon lepelben
apasszad rívásod hallgatnom ne keljen!
Vakotás a lajbim cserépszár csutorám,
pipamocsok szélben elsirathatsz engem!
Szent Mihály lovának bakó nélkül gyeplő
vaskakas, vasderes vadgerlicém szentem.
Hónaljban nyalábol, iramodok csendben
szélesedik útnak,kinyílik az erdő.
Zsombékok simulnak talp alá ocsudva,
csipkebokor tüze alább szenderedik
repkények vad indák messzire elfutnak
lépteim fakulnak, dobolódnak rendre
Belereng az esztena ordasok fesletnek.
Suhintós hideggel dermed benn a lélek
harangok jajdulnak kongatnak engemet
fut az út hegynek fel, csajbotálok-félek.
Elároklik merszem is, mire beleszentül
magához hív a Hold, felesket,eltemet.
Hánykolódnak a csillagok, pislognak veszettül...